A megfizethető áru komoly órákkal foglalkozó posztra számos érdekes komment érkezett, köszönöm mindenkinek a hozzászólást! Felvetődött néhány olyan órákkal kapcsolatos téma, melyeket ezúton szeretnék tovább boncolgatni.
Először is, az Aliexpresszes kínai órák 25-től akár 80 dollárig (utóbbi svájci szerkezettel).
A családban és az ismerősi körben voltak páran, akik rendeltek ilyeneket, és azt kell mondanom, hogy nem voltak maradéktalanul elégedettek a kapott termékekkel. Természetesen nem kívánok senkit lebeszélni az ilyen órákról, ahogy előző cikkemben is említettem, ezek olyanok a komoly órák mellett, mint a komoly ékszerek mellett a bizsu. Márpedig a bizsunak is van létjogosultsága, ez kétségtelen. Ugyanakkor ha egy férfi egyedüli ékszerként az óráját (vagy óráit, de nem túl sokat) viseli, akkor ott lehet, hogy érdemes egy picivel többet invesztálni. De mi is a baj a kínai órákkal?
- Tinder-effektus. A képen jellemzően sokkal jobban néznek ki mint a való életben. Photoshopolni könnyebb, mint precíziós műszert gyártani.
- A szerkezet és a felhasznált anyagok. Maga a szerkezet minden esetben egy jól bevált (legegyszerűbb) svájci vagy japán mechanika másolata, de speciális acél és tiszta réz helyett könnyen megmunkálható cinkötvényt (spiátert) használnak, a tükörfényesre csiszolt rubin csapágykövek helyett gyakran műanyagot (egy-két hónapig az is bírja, mielőtt megeszi a súrlódás), a “zafírüveget” egy iratkapoccsal meg tudod karcolni, satöbbi. Az összeszerelést betanított munkások végzik, valószínűleg ugyanabban a helyiségben ahol a fémcsiszolás történik. Vagyis az óra gyárilag tele van fémporral – ami nem a hosszú élettartam és a pontosság garanciája. De máshogy nem tudják levinni az árat 20 dollárra.
- És végül, a “marketing”. Hihető az, hogy 80 dollárért svájci szerkezetet kapunk? Egy gyors guglizással kiderítehtő, hogy egy már komolynak számító japán Miyota szerkezet 100 dollár, a svájci ETA szerkezetek 200-300 dollár között kaphatók. Csak a szerkezet.
De legyünk igazságosak, Kínában is készülnek jó órák. Többek között a valódi, komoly svájci órák bizonyos alkatrészei is… ezért szigorították 2017-ben Swiss Made, Swiss Watch és Swiss Movement jogi definícióját. De léteznek komoly kínai márkák is, álljon itt példaként a Sea-Gull (a képen a D101 modell). Saját, házon belül fejlesztett ST2130 nevű automata szerkezet, normál ára 359 dollár (most akcióban 200). Ja, és az alin ebből is kapható 20 dolláros másolat.
És mi a helyzet a kvarcórákkal? Kerülendők?
Egyáltalán nem. A kvarszerkezetnek számos előnye van a mechanikus órával szemben, például nem kell felhúzni és már egy közepes árfekvésű kvarcóra is van olyan pontos, mint egy mechanikus kronográf. Amit nem kap meg az ember a kvarcórával, az a mechanikus óra különleges szerkezete, és persze a nagyon hosszú élettartam – kivételek persze vannak, de a legtöbb kvarcóra csak 4-5 évet bír.
Aki hosszabb távra tervez, annak érdemes napenergiával működő modellt választania, ugyanis az óra halála a tok felnyitása, ami elemcsere esetén ugye elkerülhetetlen. Nézzünk is néhány érdekes példát. Az árak itt 40 és 80 ezer forint közöttiek.
A kvarcórákkal kapcsolatban (is) érdemes feltenni a kérdést, hogy ér-e annyit, mint amennyit az árcédula mutat. A fenti órák például kiváló minőségűek, hasonló tudást olcsóbban aligha kapni. Ugyanakkor akad rengeteg olyan óra, amiről nem lehet ugyanezt elmondani.
Az egyik legjellemzőbb ilyen kategória az egyik kommentelőnk által is említett divatórák.
Az olyan márkák mint a Hugo Boss, az Armani vagy akár a Michael Kors természetsen órákat is kínálnak a nagyközönségnek. Ezek jellemzően japán kvarcszerkezettel (pl. Miyota JS) kerülnek forgalomba, és bár nem rossz minőségűek, azért az ár-érték arány erősen elgondolkoztató. Nem mondom, hogy hiba megvenni ezeket az órákat, ugyanakkor tudni kell, hogy az ár legalább 50%-át a márkajelzésért fizetjük ki.
És végül, a hamisítványok.
Hogyan különböztetjük meg a kamu Rolexet az igazitól? Korábban ígértem, hogy erről is írok
Vásárlóként elég könnyű megkülönböztetni az igazi Rolexet (vagy Omegát, IWC-t, Audemars Piguet-t, stb.) a hamisítványtól, ugyanis ezek az órák lényegében fix áron kaphatók. A nagy svájci márkáknál soha nincs akció, áreltérést legfeljebb az ÁFA mértéke és a kereskedők eltérő haszonkulcsa okoz, de az sem nagyságrendi. Szóval, aki szuperluxus órát szeretne venni, az fáradjon be a megfelelő óraszalonba, és perkálja le a milliókat. Ha viszont a Keleti Pályaudvaron vagy a Phuketben a starndon 200 Eutóért kínálják a Rolexet, akkor az hamisítvány.
De hogyan ismerjük fel a hamis luxusórát máson? Álljon itt egy összehasonlító videó egy valódi és egy másolat között.
Tehát ha az asztal túloldalán ül egy idegen, korona-logós órával a csuklóján, akkor honnan tudhatjuk, hogy igazi-e az óra vagy hamis?
Véleményem szerint ilyenkor nem az órát, hanem a vislőjét kell megnéznünk. Ha ő egy nagyvállalat befutott igazgatója, akkor az óra jó eséllyel Rolex. Ha egy huszonéves befektetési tanácsadó, akkor valószínűleg nem az.
És pont ez a gond a tökéletes hamisítvánnyal. Lehet például, hogy a huszonéves befektetési tanácsadó az amerikai nagybácsijától kapta a (valódi) Rolexet, de mi mégis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az óra hamis, mert nem illik a képbe. Ezért nem érdemes luxusórát vennie (kapnia) annak, aki nem a felső tízezer tagja. Ostobaság volna ilyesmire spórolni éveken át – a Rolex csak annak a kezén Rolex, aki nem lett érezhetően szegényebb attól, hogy megvette.
Én minden ügyfelemnek azt javaslom, hogy válaszzon olyan órát, ami őt magát fejezei ki, ne olyat, ami hazudik róla.